Szeptember
1.
Egyed napja, őszkezdő nap.( Szent
Egyed remete a VIII. században élt Provence-ban.) Sok helyütt
ekkor kezdték meg a búza és a rozs vetését, mert azt tartották,
akkor bő termésre számíthatnak. Erdélyben ezen a napon állnak
szolgálatba a pásztorok. Azokat a disznókat, amelyeket karácsony
táján akartak levágni e naptól hízóra fogták. Ha esett az eső
Egyed napján, esős őszre számítottak, ellenkező esetben szárazra.
Szeptember
5.
Lőrinc napja, úgy nevezett "rontónap".
Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban
már nem lehet fürödni (hideg van), beleesik (máshol belepisil!)
a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen
lesz, lucskos, vízízű.
Szeptember
8.
Kisasszony napja, Szűz Mária születésének
napja. Magyarországon kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek
a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes,
a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken ekkor
kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra
kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje
meg".
Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek
szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról
is ekkor kezdték. Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja
arra utal, hogy ettől a naptól kezdve keltek útra a költöző
madarak.
Szeptember
15.
Hétfájdalmú
Szűzanya napja. Mária anyai
fájdalmára- melyet megfeszített fia halálát látván érzett -
emlékezés napja. Nagyon régi kultusz, egyike első nyelvemlékeinknek,
az Ómagyar Mária siralom is erre utal. A Pieta, mint az egyetemes
emberi szenvedés szimbóluma vonult be a művelődéstörténetbe.
Számos ábrázolása létezik a halott fiát ölében tartó Szűzanyának.
Egerben ismert szőlőműves terminus a "fájdalmasra szed",
azaz a szüretet erre a napra befejezi.
Michelangelo:Pieta
Bellini:
Pieta
Szeptember
21.
Máté apostol és evangélista napja.
Egyes vidékeken Máté hetében vetették a gabonát. A vetés
a férfiak munkája volt, melyhez különféle rituálék kötődnek.
A vetőmagot megszentelték, a férfiak megmosták a lábukat, tiszta
ruhába öltöztek, így mentek ki a földekre. Egyes vidékeken a
magvető a nyelve alá három búzaszemet tett, és a művelet közben
nem volt szabad beszélnie. Miután a vetést elvégezték,a vetőabroszt
(ami gyakorta a karácsonyi abrosz) a magasba dobták, hogy nagyra
nőjőn a gabona.
Szeptember
29.
Szent
Mihály arkangyal ünnepe.
A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kisérője,
ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az Utolsó Ítéletkor. Általában
kezében karddal és mérleggel ábrázolják.
Ez a nap volt az ún. kisfarsang
időszakának kezdőnapja, azaz a lakodalmak ideje, mely egészen
Katalin napig tartott (november 25.).
Gyakorlatilag az időjárás hidegre, téliesre fordulását hozta
Mihály napja. Egy göcseji mondás szerint "Szent Mihály
öltöztet, Szent György vetkőztet." Ezután már tilos volt
az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Úgy tartották ekkor szűnik
meg a legelőn a fű növekedése. Az állatok viselkedéséből a téli
időjárásra következtettek. Ha a juhok szorosan egymás mellé
feküdtek, hosszú kemény télre számítottak. A halászó vidékeken
úgy tartották a halak ekkor a víz mélyére (az iszapba) húzódnak.
A gazdasági év szempontjából jelentős nap, eddig legeltették
a réten a Szent Györgykor kihajtott marhákat. Csíkban a pásztorok
ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat ezután a gazda
gondjaira bízzák. A juhászok is ekkor kapják meg a bérüket,
és általánosan ez a nap a szegődtetés napja, azaz a cselédek
ekkor költöznek új gazdához.
Bebó
Károly: Szent Mihály