Karácsony palócföldön





 

A karácsonyi ünnepkör szokásai Palócföldön
Palócföldön a Luca napi népszokások máig divatban vannak. Általában gyerekek járnak párban házról-házra, úgy mondják lucázni. A háziaknak jó kívánságokat mondanak, melyek általában a ház körül tartott állatok termékenységével vannak kapcsolatban. " Csikós legyen a lovuk, malacos a disznajuk!" De gyakori, hogy az eladó lányoknak vőlegényt, a ház népének pedig egészséget kívánnak. A házigazda almával, körtével dióval viszonozza a jó kívánságokat.

 

Karácsony böjtjén (azaz 24-én) a palócok, lévén általában római katolikusok, szigorúan tartják a böjtöt, azaz húst nem esznek, de nem ritka, hogy napnyugtáig egyáltalán semmilyen ételt nem vesznek magukhoz.
Délután a faluban gyerekek viszik házról-házra a megszentelt ostyát, amelyet mindig a kántor felesége süt a híveknek, a háziak pedig pénzt adnak érte.
A
karácsonyi asztalra böjtös ételek kerülnek általában lencseleves, mákos tészta. Kitüntetett szerepe van az étkezésnél a piros almának (mely az élet és az egészség szimbóluma), a diónak és a fokhagymának, melyeknek rontást űző erőt tulajdonítanak, illetve a méznek, mely az élet édességét jelképezi. Az asztalra kerül a megszentelt ostya is. Még a legszegényebb házaknal is elengedhetetlen volt az étkezés megkezdése előtt az édes pálinka (mézes pálinka) fogyasztása, iletve a karácsonyi kalács, enélkül elképzelhetetlen a karácsony este.
Az asztalt általában 2 abrosszal borították le, az elsőre szórtak még búzaszemeket, a jó termés reményében, erre került a második, a díszesebb abrosz.
Karácsonyfát ritkán állítottak, volt, hogy a környéken elterjedt borovicska fenyőt (borókát) vitték a házba, és a gerendáról lelógatták, de az sem volt ritka, hogy a még zöldellő muskátlit vagy gyümölcsfáról vágott ágakat díszítettek fel piros almával, színes papírral, dióval.
A betlehemezés vagy palócföldön az "ámenbódogozás" volt szokásban. Az ámenbódogozók az ablak alatt énekeltek karácsonyt és a kisdedet dicsőítő énekeket, fém lemezekkel díszített csörgő botot hordtak magukkal, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák a háztól. A háziaktól cserébe ajándékot kapnak.
Katolikus vidékről lévén szó, az
éjféli misére mindenki elment, a vacsora és a mise közötti időt általában csendes imádkozással töltötték.
A családok egymást csak István napkor látogathatják, 24-én ez nem illő. Az Istvánokat tréfás versekkel, rigmusokkal köszöntötték.

 

Újévkor az egész országban elterjedt szokások dívtak a palócoknál is. Baromfit nem ettek, mert az elkaparja a szerncsét, a disznóhús fogyasztása viszont kívánatos, mert a disznó kitúrja a szerencsét.
Szívesen fogyasztották a szemes terményeket, babot, lencsét, hogy sok pénzük legyen.
Nőnek a mai napig nem illik újévet köszönteni házhoz menni, mert az a háziakra szerencsétlenséget hoz.

 

A karácsonyi ünnepkör záró napja Vízkereszt (január 6.), ekkor szenteli a pap a templomban a vizet. Ebből a hívők sokat vittek haza, varázslatos erőt tulajdonítottak neki. Azt tartották a beteget meggyógyítja, az állatoknak is adtak belőle, de úgy hitték, még a vihart is lecsendesíti.



Vissza

 

 




Adatvédelem | Ünnepnapok 2017