Húsvéti
ünnepkör
A húsvétot szinte minden évben máskor tartjuk, attól függően, hogy mikor van az első holdtölte március 20 után.
2024-ben a húsvétot ezen a napon tartjuk Magyarországon:
Március 31. (vasárnap)
Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus
kereszthalálának és feltámadásának emlékére.
A zsidó vallásban Pészachkor
( jelentése elkerülni, kikerülni ) ünneplik az egyiptomi rabságból
való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének
is nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az
Egyiptomból való távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették
volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt
(pászkát) ették. Eredetileg a két ünnep időben egybeesett, majd
325-ben a niceai zsinat a keresztény húsvétot a tavaszi
napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni
vasárnapra tette. Mivel ez az időpont évről-évre változó, a Húsvét
ún. mozgó ünnep. Az ünnepet megelőző
40 nap a nagyböjt, Jézus 40
napos pusztai böjtjének emlékére,a felkészülés, a lelki és testi
megtisztulás ideje.
Számos
európai nyelvben
a zsidó Pészachból eredeztetett szavak a
Húsvét megfelelői: Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua
(olasz), Paque (francia), Paste(román).
Főleg germán nyelvterületen viszont az Ostara
istennő (a túlvilág istennője, ünnepe
a tavaszi napéjegyenlőségkor volt) nevéből eredő Easter, Oster
elnevezés honosodott meg, mely a kereszténység előtti, pogány
tavaszünnepekre emlékeztet.
Húsvéti
képeslapok a XX. század elejéről
|
Jézus
kereszthalálának története
A
húsvétot megelőző vasárnapot nevezik virágvasárnapnak,
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus szamárháton
érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába
elé, így dicsőítette. A főpapok, akik rossz szemmel nézték Jézus
tanításait, úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják,
s az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó
vacsorát (a zsidó Pészah ünnepén) Jézus tanítványai körében
költötte el.
Kernstok
Károly: Utolsó vacsora
Kenyeret nyújtott tanítványainak, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem", és bort, mondván: "Igyátok, mert ez az én vérem." A vacsora után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, nem virrasztottak mesterükkel. Itt a Getsemáné kertben árulta el Júdás egy csókkal Jézus kilétét a katonáknak, akik elhurcolták.
A
Getsemáné kert
Mivel Jézus azt állította
magáról, hogy Isten fia, istenkáromlással vádolták, a nemrég még
éljenző tömeg gyalázkodott, Péter pedig, aki leghűségesebb tanítványa
volt megtagadta, hogy ismeri. A katonák a római helytartó Poncius
Pilátus elé hurcolták, aki a népre bízta Jézus bűnösségének
megítélését. A tömeg Jézust bűnösnek ítélte, Pilátus pedig megmosta
kezeit, ezzel jelezve, hogy Jézus halála nem az ő kezéhez tapad.
Maes:
Krisztus Pilátus előtt
A foglyot töviskoszorúval
megkoronázták és így gúnyolták,: "Íme a zsidók királya!"
Ezután a kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota
hegyre, ahol megfeszítették.
A
Via Dolorosa, Jézus keresztútjának színhelye Jeruzsálemben
Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. A sziklasírhoz, ahová temették, őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját. Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja is, finom kenetekkel a sírhoz mentek, mely nagy földindulás közepette föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus nincs már ott, föltámadott.
Caravaggio: Krisztus levétele a keresztről |
Andrea Mantegna: Keresztrefeszítés |
A
nagyhét - Húsvéti népszokások
A
nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól
húsvét vasárnapig a nagyhét.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére a húsvét előtti
vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük. Általánosan elterjedt szokás
a nagymise előtti barkaszentelés,
melyet a pap aztán kioszt a hívek között. ( Virágvasárnap elnevezése
a római egyházban Dominicca palmarum 'pálma vasárnap', ezért mediterrán
vidékeken ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek. A pálmaszentelés
szokása már a VII. században elterjedt volt Itáliában.)
A megszentelt barkának gyógyító, rontásűző
szerepet tulajdonítottak. Gyakorta leszúrták a földbe, azt tartva,
hogy elűzi a férgeket.
Virágvasárnap,
Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Nagycsütörtökön
elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába
mentek, ott gyászolják Krisztust. Szokás volt ilyenkor kereplővel
zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt és így helyettesítették
a harangokat. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában
magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény
ember lábát.
Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés
vagy égetés. A templomban a gyerekek égtelen zajt csaptak (verték
a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut
égettek. Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás, annak
emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.
Bizonyos vidékeken zöldcsütörtöknek
is nevezték, mivel ezen a napon zöld növényekből készült ételeket
főztek (sóska, spenót...), a bő termés reményében.
Nagypénteken
halt kereszthalált Jézus. A keresztények körében a bűnbánat, a
mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárakat
letakarják, a harangok némák. Ezen a napon a passiojátékok, élőképes
felvonulások világszerte ismert szokások. Rómában minden évben
a Pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút
(Via Crucis) stációit.
II. János Pál pápa a kereszttel Rómában |
Via Crucis - Jeruzsálem |
El
Greco: Via Crucis
|
M.
Grünewald: Keresztvitel
|
Húsvéti
passio Kubában
Nagypéntekhez
babonás
félelmek kötődnek a paraszti életben. Tiltották az állattartással,
földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert
kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna),
nem fontak.
A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt
tulajdonítottak. Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel
vagy patakvízzel kellett mosakodni, az védett a betegségek ellen.
Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották
a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek
betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor
a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba,
ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
Nagyszombaton
véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok. Legjelentősebb
eseményei a nagyszombatnak a víz- illetve tűzszentelés. Katolikus
templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg.
Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is. Jellegzetes szokás
még a feltámadási körmenet szombat estéjén.
Tűzszentelés- Németország
Húsvét
vasárnapján
a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását
ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár
már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére
utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást
tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat
tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az
állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz
kapcsolódik az ételszentelés szokása.
A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették,
ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az
állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.
A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték
a jó termés reményében.
Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézuskeresés.
Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket. A Zöldágjárás
szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő
énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből
sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld
ág...). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely
magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.
Húsvét hétfő
a magyar népéletben a locsolkodás napja.
A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak.
A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek
a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás)
megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak
a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák
a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni
úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből
locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték
őket, sajnos ha hideg volt húsvétkor bizony betegség is származhatott
ebből.
Török
János: Húsvéti locsolkodás
Erdély
bizonyos
vidékein a fiúk a kiszemelt lány (amelyik a legjobban tetszik
nekik) kapujára nyírfaágat tűznek, másnap pedig csapatostul kérnek
bebocsáttatást, és kíméletelenül megöntözik vödörből a választottjukat.
A
lányok a locsolóknak a húsvéti locsolóvers elszavalása után, festett (piros vagy hímes) tojást adtak.
A tojásfestésnek komoly hagyományai
vannak Magyarországon. Természetesen az asszonyok, lányok dolga
volt, vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat,
például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojás írásának,
azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha
a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják.
Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék. Vannak olyan
tájegységek, ahol kezdetben csak a köszöntő mondás volt divatban,
a locsolkodás szokását csak a XX. században vették át (bukovinai
székelyek).
Dunántúlon a locsolkodással egyenértékű szokás
volt a vesszőzés. Sibának nevezték
a vékony általában fűzfavesszőből font korbácsot, mellyel a legények
megcsapkodták a lányokat. A vesszőre a lányok szalagot kötöttek
és a fiúkat borral vendégelték meg.
Tojásfestés
Fehérvasárnap
vagy mátkáló vasárnap a húsvétot követő vasárnap. A római katolikusoknál
a húsvéti ünnepkör zárónapja.
Jellegzetes
szokása ennek a napnak a komálás vagy mátkálás.
A szokás a lányok (ritkábban lányok és fiúk ) közötti barátság
megpecsételéséről szól. Komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel,
borral, hímes tojással, süteménnyel.
A
nagyböjt és a tradicionális húsvéti ételek
A nagyböjt a Húsvétot megelőző 40 napos időszak
(szintén negyven napig tart a Ramadan, a muzulmánok böjtje) hamvazószerdától
húsvét vasárnapjáig terjed. Hamvazószerda
elnevezése egyházi szokásra utal, a múlt évi megszentelt barkát
elégetik, hamuját a pap megszenteli, s keresztet rajzol vele a
hívek homlokára, annak bizonyságára, hogy a halandók porból lettek,
s porrá lesznek. A hamvazkodásnak egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak.
Ezen a napon elsikálták a zsíros edényeket, mert zsírt a következő
40 napban nem ettek.
Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános
volt az a szokás is, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb,
dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A néphagyomány szerint
ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos. Csak kenyeret,
zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket
ehettek. A paraszti étkezésben az év egyéb szakában szokatlan
módon vajjal, növényi olajjal főztek. Volt ahol napjában csak
egyszer ettek, máshol a tojás és a tejes ételek fogyasztását is
tiltották. A szigor az évszázadok alatt fokozatosan enyhült, a
XX. századra az vált általánossá a keresztények körében, hogy
a hívők a nagyböjt időszakában is csak a pénteki böjtnapot tartják,
ilyenkor növényi táplálékot vagy halat vesznek magukhoz. Gyakran
került az asztalra cibereleves. Ennek
az ételnek az alapja a búza vagy rozskorpa, melyet cserépedényben
forró vízzel felöntve néhány napig erjesztenek, majd liszttel,
tejföllel behabarják, és főznek még bele kölest vagy hajdinát,
hogy laktatóbb legyen. Aszalt gyümölcsökből is főztek tejfölös
savanyított levest, néhol ezt is ciberének nevezték. Igen kedveltek
voltak a böjti időszakban a hüvelyesek, a borsó, a bab és a lencse.
A nagyböjt végeztével a templomban megszentelt ételek kerültek
terítékre. Magyarországon tradicionális húsvéti eledel a főtt,
füstölt sonka, kemény tojással és tormával. Sok helyütt az ünnepi
ételhez nem kenyeret hanem kalácsot esznek. A kalács húsvétkor
süteménynek is kedvelt, töltött mákos, diós változatban is készítik.
Míg Görögországban a Húsvét elképzelhetetlen báránysült nélkül,
nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra. A sonka a
hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölőbe,
és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani,
csak a böjt elmúltával, Húsvétkor.
Szimbólumok
A tojás ősi
termékenység szimbólum, szinte minden népnél fellelhető. A születés,
a teremtés (l.: Kalevala), a megújhodás jelképe. A kereszténységben
a feltámadás szimbóluma lett. A tojás szimbolikáját még a baromfitartással
nem foglalkozó északi népeknél is felleljük, ők a madarak tojásait
gyűjtötték az erdőn. Magyarország területén már az avarkori sírokban
is találtak díszített tojásokat. A bukovinai székelyek a nagyhéten
felállított jelképes Krisztus-sírba is tesznek díszes tojást.
A másik alapvető húsvéti szimbólum Magyarországon a barkaág, melyet a templomban is megszenteltetnek. Ennek eredete a virágvasárnap ünnepléséhez nyúlik vissza. A mediterrán országokban ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek, a hagyomány szerint ugyanis Jézus jeruzsálemi bevonulásakor az emberek a béke jelképét, pálmaágat tartottak a kezükben. A mi éghajlati viszonyaik közepette természetesen a pálmaág nem áll rendelkezésre, ezért itthon a barka vette át ennek szerepét. Északi országokban, ahol a barka sem nyílik ki Húsvétra, valamilyen éppen rügyező ágat vagy száraz virágokat visznek a templomba virágvasárnapon.
A húsvéti bárány
rituális szerepe Magyarországon az utóbbi időben jelentősen csökkent,
de ábrázolásokon, képeslapokon még mindig sűrűn találkozni vele.
Hazánkban a bárányhús fogyasztása egyre ritkább, bár a múlt század
első felében juhtartó vidékeken még gyakori volt a húsvéti tejes
(szopós) bárány fogyasztása, amelyet napjainkra szinte teljesen
kiszorított a sonka. Mediterrán vidékeken főleg Görögországban
és Olaszországban viszont az ünnepi asztal elmaradhatatlan
része a sült bárány. A jelkép eredete bibliai, a zsidók bárányt
áldoztak Istennek, és bárányvérrel kenték be házuk ajtaját, így
a halál angyala elkerülte őket az egyiptomi rabság évei alatt
(elkerülés- Pészach). Jézus kereszthalála is az áldozatot hordozza
magában, hiszen halála által váltotta meg az emberiséget (Agnus
Dei- Isten báránya).
A húsvéti nyúl
jelképe Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással, a
XIX. század folyamán honosodott meg. Eredete igen érdekes, a húsvéti
Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, azonkívül a nyúl maga
is termékenység szimbólummá lett, rendkívüli szaporasága okán.
Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barkaágat
feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.
Nyúlfigura
a müncheni Húsvét Múzeumból