Április
12.
Gyula napja,
az esztendő századik napja, ezért száznapnak is nevezik. A délvidéken
féregűző nap, a nagytakarítás, mosás, tisztálkodás napja. Ilyenkor
a teheneket, lovakat is leöntötték, lemosták vízzel.
Április
24.
Szent György napja,
a sárkányölőjé, aki a lovagok, katonák, fegyverkovácsok, vándorlegények
védőszentje volt. A legenda szerint megölte a sárkányt és kiszabadította
fogságából a királylányt.
Az ókori Rómában ezen a napon ünnepelték a Paliliát, amely pásztorünnep
volt. Magyarországon az állatok tavaszi legelőre hajtásának napja,
ekkor álltak újra munkába a juhászok, kanászok. Számos hiedelem
élt, melyekkel ezen a napon az állatok termékenységére, egészségére
igyekeztek jótékonyan hatni. A döntően állattartásból élő népek
életében kiemelt jelentőséget tulajdonítottak ennek a napnak,
hiszen az állatok megóvása a betegségektől, a járványoktól, a
rontó szellemektől rendkívül fontos volt az egyén és a közösség
boldogulása szempontjából. Sok helyütt varázserejű füvek (gyógynövények)
tűzre vetésével, füstölésel igyekeztek megóvni az állatokat a
rontástól.
Az ország számos településén Szent Györgykor is gyújtottak tüzeket,
amelyeket a legények körbetáncoltak, átugrottak.
![]() |
![]() |
Sárkányölő
Szent György szobra Prágában
|
Raffaello:
Szent György legyőzi a sárkányt
|
Április
25.
Márk napja,
búzaszentelő nap. Márk evangelista ünnepe. Általában az ünnepet
követő vasárnap mise után a hívek a templom körüli zászlós körmenetben
vonultak fel, majd a mezőn a pap megszentelte a búzát. A megszentelt
búzaszálat az imakönyvbe tették és rontásűzőnek hitték.